Coco Loco: Csak én voltam szerelmes
de én mozdulatlan várlak, fényképed kezemben.
Itt nem változott semmi, mindent úgy találsz, mint régen.
- Ha egyszer visszajönnél! - Még él benned reményem.
A várost és az utcát, a házam megtalálod.
Itt nem múlnak a percek, az idő elvarázsolt.
A tegnap él a mában, míg a kis szobámban várlak,
hogy betoppanj még egyszer, s én karjaimba zárlak.
De túl messze mentél, s én túl sok, amit kérek,
hogy visszatérj hozzám, hogy együtt legyünk végleg.
Én égtem csak érted, te voltál a hűtlen.
Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes...
A várost és az utcát, a házam megtalálod.
Itt nem múlnak a percek, az idő elvarázsolt.
A tegnap él a mában, míg a kis szobámban várlak,
hogy betoppanj még egyszer, s én karjaimba zárlak.
De túl messze mentél, s én túl sok, amit kérek,
hogy visszatérj hozzám, hogy együtt legyünk végleg.
Én égtem csak érted, te voltál a hűtlen.
Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes...
Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes...
Nem gondoltam rá...
Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes...
Nem gondoltam rá...
De túl messze mentél, s én túl sok, amit kérek,
hogy visszatérj hozzám, hogy együtt legyünk végleg.
Én égtem csak érted, te voltál a hűtlen.
Nem gondoltam rá: csak én voltam szerelmes...